Észak(nyugat)i portya - 2012.11.11-14.



A nagykörűi gyakorlás után, még vasárnap Szentendréről elindultunk a Csepin-csapat fogadására, akik Északi Portyájukról visszaérkeztükben kaptak meghívást Stefanek Attilától. Délután kettőkor indultunk eléjük: Stefanek Attila és Szentgyörgyvölgyi Gábor mint házigazdák és vendégként Balogh Péter. Sötétedés előtt értünk a találkozóhelyre, Zerinváry Szilárdhoz (Zablakert), valamivel a 2 huszár előtt, akik jó vendég módjára megpihentek kicsit Szilárd vendégszeretetében, úgyhogy csak 8 órakor indultunk vissza Szentendrére, ami visszafelé is 20 km-re volt, így Péterék 75,8 km lovagoltak vasárnap (mi negyvenet).

Az ebédet is pótló hosszú vacsora és rövid alvás után reggel nagyjából kivakartuk a sárból a lovakat, majd felvezettük a járőrt a szövevényes Budapest-kerülő szakaszon. Danihoz csatlakoztunk Pomáz elejétől (Klissza-domb), akinek vezetésével Piliscsabáig mentünk, ahol egy kocsmába húzódva vártuk meg a világos végét. Innen Dani és Attila visszaindult, és az Üveg(tigris utáni) hegyeken túl, ímmár teljes sötétben, szemerkélő esőben én (BP.) is különváltam Péteréktől akik Etyek felé nyomultak, míg nekem nyugatnak kellett mennem, minthogy a Fekete kancámra új tulajdonosa várt Komáromban. Tökig jutottam hétfőn, ahol az eladó Patkós csárda vendége voltam (fedett kocsibeálló, működő konnektor és dús fű volt a szolgáltatás, amit igénybe vettem).

Kedden a Zsámbéki templomokat még ködösen láttam, de dél felé (ill. felől:) kisütött a Nap, úgyhogy a szántók, murvák, vadkerítések között ügyesen eljutottam a Turul szoborhoz, Tatabánya főlé.
Itt élőben fogadtak be: egy nyugdíjas kutyakiképző bányamentő kárpitosműhelyében kaptam szállást, töltést és stoppot. Ugyanis a nadrágom 40 cm hosszan elszakadt a napi ütközetekben, amikor a szántók szélén a bozótossal ütköztem. Miklós úr olyan ügyesen megstoppolta a nadrágomat, hogy azóta sem tudtam kidobni, ezzel a stoppal még messzire el lehet jutni.

Szerdára nem sok maradt - a Fekete lábából, minthogy túlzott udvariasság volt megkörmölni a köves talajok és utak előtt, ezért Vértesszőllősön, miután tiszteletemet tettem az ősembernél, visszamentem a lovardába, s futóba tettem a lovat Komáromig.
További fényképek is elérhetők itt.